MiMiMi?????

Ennél jobb címet nem is adhatnék... nem értem magamat, nem értem a világot. Azt hittem könnyű lesz, de nem tudtam  mire vállalkozom/vállalkozunk. Bár apának, kicsit több realitásalapja volt hozzám képest. Mondta is, hogy biztos jöjjön a második? Én meg persze, mért ne, mi nehézség van ebben?

No hát nehézség az van. Rájöttem rettentő türelmetlen tudok lenni. Tegnap voltunk fotózáson, olyan igazi családi fotózás. Ahogy az kell Janka végig sírta... Samu, meg épp ellenkezőleg vielkedett, mint amire számítottam. Ő meg élvezte, tette Magát, és nagyon jó képek készültek Róla. Jankáról nem. Őt mindenki vigasztalta. Nálam nehezen nyugodott meg. Mért? Mert én magam is ideges voltam. Mért? Mert zavart, hogy sír.:( És, meg akartam oldani, minél előbb a helyzetet.
A feszültségem, az idegességem nőtt, és nőtt, így biztos fantasztikus képek készülhettek rólam... No, a lényeg, hogy Samu gyönyörűen kifejezi már az érzelmeit/érzéseit. Velem nem akart fotózkodni. Apával, Jankával akármennyit de anya nem kell...
Érthető, értem is mért mondja ezeket. Mert nagyon szigorú tudok Vele lenni. (Amin régóta változtatni szeretnék is, de rettentő nehezen megy. Vannak napok, amikor jobb, de vannak, amikor rosszabb mint valaha.)
És, nem is csak a szigorról van itt szó, hanem szegénykém, sokszor azt érezheti anya nem szereti, mert Rászólok, vagy Jankával vagyok, vagy kemény vagyok Vele. De dededede....

Nem sikerült még az Ő szintjére emelkednem. Nem tudok 2 éves fejjel (dackorszak kellős közepén lévő aggyal gondolkodni.) Pedig már egy ideje megtanulhattam volna, de nem megy.

Hibáztatom magam. És, helyesen is teszem. Mert nem akarok elveszteni Őt, mikor még meg se szereztem. Nem akarom, hogy szomorú/besavanyodott gyerekkora legyen anya miatt. Szeretni szeretném. Feltölteni a kis szeretet tankját, mindenféle finomsággal, és olyanná válni, mint Ő, és megérteni a fájdalmait, dacolásait....

Sokszor átok szomorúságot a pofiján, nem értem nézést, és tudom, ezeket így is gondolja.

Az meg leírhatatlan érzés mikor ezek ellenére hozzám bújik, dögönyözhetővé válik, és gügyögve mondja : ANYÁCSKA. Ennél nem sok csodálatosabb érzés van a világon!!!!

Egy 2 éves étkezése

Samunkkal nagy szerencsénk van hozzátáplálás óta, Szépen, lassan mindent elogadott, és nincs nagyon olyan étel amit ne szeretne.

Na jó a MANDARIN amit képes 3 óráig is a szájában tartani... (-- erős személyiség --)

Tehát, mindig szépen evett, megevett mindent, teljesen "normális" idő alatt. Aztán történt, hogy Január végén elkapott egy vírusos torokgyuszit, no azóta az étkezések félórásak lettek, és nyammog...
Tanítani kell, hogy beveszed a szádba megrágod lenyeled. Újra itt tartunk. Mókás. De egy tündérke. Ő mondja ezt  -jenyejed- mutat a szájára, ha mondjuk mehet a következő falat.:)

Amúgy egy éves korától próbálkozott önállóan enni, ami elég hamar fél évre rá ment is. A levest is kb 18 hós kora óta eszi egyedül. Most már olyan ügyesen, hogy alig megy valami mellé. Most 27 hós nagy legény!!

Ha már étkezés, akkor az ivás is ide tartozik. Ez is egy központi kényes téma. Nagyon sokszor úgy kell beleimádkozni, hogy igyon napközben. Ne elégedjünk meg a reggeli/esti tejével. Másnapokon meg pillanatok alatt issza meg a 3 dl- is üvegéből a teát/vizet.

Még egy dolog. Nálunk fontos, hogy a gyerekeink ne édességen nőjjenek fel. Heti 1* -2* kap. Általában gyümölcsöt eszik, vagy kölesgolyót. Azért vagyok Rá, nagyon büszke, mert vendégségben sem az az első dolga hogy az asztalra kitett ételre rávesse Magát, inkább játszik, és megvárja míg anya/apa ad Neki.
Tudom, sokan nem tartják ezt olyan fontos kérdésnek de nálunk az. És, azt azért megjegyzem, hogy nincsenek eltíltva az édességtő/sütitől. Főként nem a házi sütitől!! Csak a mértékletességet tartom fontosnak!

Ma jó napom van, jó napom volt. Igaz odakint köd/eső de én nagyon pozitív vidám vagyok belül. :)

A két manó meg tündérek voltak!! Annak ellenére, hogy nem volt energiám levinni Őket délelőtt, pedig napi kétszer járok Velük le. :)

No... általában én vagyok az az anyuk aki a játszón nem szólalhat  meg, mert két nagyon jó, nyugodt gyerekünk van. :) De azért megszoktam ám szólalni szeretem dicsérni Őket, Maguknak is Másoknak is!!

Ma Jankám elég zaklatottan alszik az ebéd utáni pihinél, én meg a netet nézem, mért sír fel álmában a gyerek... Miért? Mert fáj a hasa... Rengeteget evett 180-at 3,5 hónapos, és hízik mint egy bolond gomba... :) Ezért sír fel szegénykém.

Amúgy Samu is nyugtalan/nyügis volt ma. Kis hisztikkel, de teljesen kezelhető volt! Most meg durmol, lassan másfél órája. Fáradt is volt, ebédnél alig akarta belapátolni az ételt... Szegényt kint is hagytam, olyankor gyorsabban eszik, ha egyedül van.

Sokszor, o milyen sokszor türelmetlen, és elviselhetetlen vagyok.  És ennek legtöbbször Samu issza meg a levét. :(
Ma, mst alvás alatt 100-orszóltam, már hogy ne vinnyogjon sóhajtozzon, mert Jankát felébreszti, hát Őt ez nem érdekli... Ő csakazért is megteszi... Ma kapott érte a popsijára. Kértem, már hogy csendesen várjon míg megyek érte Ő erre nem képes, nem akar dacol. Igazi két éves dacos fiú... Kemény/ sokszor nehéz Vele, de egy tündéri kisfiú, és nagyon szeretem. Nagyon nagyon szeretem!!!! Remélem Ő is tudja ezt!!! Apa sokszor mondja is, hogy ne mondjam, ilyen/olyan okos, ha nem úgy gondolom,de hát én úgy gondolom, csak néha összeveszünk... :(
Ja, és muszáj aludnia, vagy du-estére totál elviselhetetlen hisztike lesz... :( Ja, és amúgy is 7.15 kor kelt...

A lényeg, hog egy tündér, aki próbálkozik a bilibe pisilés/kakilással!!!! Olyan ügyes!!! Két hete kezdtük, esténként ült rá, Szombat óta reggel is :) Matricával jutalmazzuk, ha a biliben van valami! Ma kapta meg a 8. matricáját!!!! :)

Janka cseperedik, nő. Védőnő tegnap látta, azt mondta nem 3 hónapos babának néz ki. Hanem idősebbnek.
Február 6.-a óta a kengyel már csak estére kell!!!! Mert szépet javult az állapota! Megvan a keresztelő időpont is!!! :)

Amúgy ma egy nagyon nyugis, vidám napom volt/van. Sajnálom, a popsira ütést nagyon is,, de nem volt nagy, nem fáj Neki, pelusos Babó. A lényeg, hogy bosszant, hogy nem hallgat rám. Eddig hallgatott, most, előző héten kezdett el nem hallgatni rám. Kérhetek én bármit is... Meg pluszban az is hozzájött hogy Janka 4-5 sírt fel most du. Már nem szokása ennyisszer... Mi van ma...