2014. július 23., szerda

Van amikor döntend kell, de úgy, hogy ne bánts meg senkit. Mikor már napok/hetek óta fogalmazol egy levelet, erről agyalsz, de még utána is, mikor megírtad azon gondolkodsz mit is okoztál abban aki kapta a levelet. Pedig te csak ősinte voltál. Nem ezt kívánja a barátság? Vagy mi? :P

Na, ma is fantasztikusan vagyunk!
Végre nem esik...
A tegnapi napot Decathlonnal zártuk. Samu tündétien bicozott vagy fél órát bennt, egy próba bringával.:) Míg mi bicikli ülést néztünk.
Aztán hazatérve kapott 2 dia filmet.

Nálunk még nincs se Tv- nézés, (nincs is Tv-nk) és számítógépen sem néz még meséket. Cak a kitalált mesék, és a könyvből való olvasás megy! :)

Tényleg megszületett 4 napja (Szombaton) Matuka, Lili, Nina, és Niktosz meséje. Ez egy kis tanító mese Samunak, ami Róla/Rólunk szól.

Janka egy tündér. Most kezdi el a géphangok utánzását. Ő a mi kis pórszívonk, fúrógépünk... Épp, mikor mi.:)
Mostanában szeret bealudni séta közben... Szegénykém, de nem nagyon szoktam hagyni Neki, mert aztán ebéd után/este nincs alvás.:)
Ja, és képzeljétek, tegnap végre elkezdte az ételt maga tenni a szájába. Megkapta vacsoránál a kis falatkát, és emlte a szájához. Olyan kis ügyes!!! 9 hós lesz 5 nap múlva... Hogy szalad az idő...

Na puszi Nektek!
Használjátok ki hogy süt a nap!!!! :)

2014. július 22., kedd

Amúgy képzeljétek, nagyon rákattantam a házi fagyira.:)
Egyszerű, gyorsan megvan, és tudod mi van benne!!!:)

Az első próbálkozások:

  • mézes csoki fagyi volt (85% - os csokiból)
  • citrom fagyi
  • sárga dinnye fagyi
Annyira egyszerű, joghurtba beleszesz gyümit, összeturmixolod, izlés szerint cukor be afagyóba, és pár óra múlva eheted is!

Ja, és végre kipróbáltam Pénteken a sütőmet: Fánkot készítettem ebédre. Nagyon jó lett, gyors, és egyszerű az is.

Hétvégén csoki pudingos babapiskóta volt. (hogy Samu egyen tejterméket is....) Mára meg, iskóta tortát csináltam eperpudinggal, csokiszórással a tetejére.:)

Muszáj Samu miatt tejes dolgokat készíteni, kell a csontjának!!!

Puszi Nektek!!!!!!:)
Sziasztok!

Napok óta szárnyalok! Élvezem az életem, és örülök, ghálát adok, hogy ilyen gyerekeim vannak. Vagy azért mert egyáltalán vannak!!! :) És Ők azok!!! :)

Nagyon szeretem ám Őket!

Samu szavai:

  • c vitamin - c - bitadin
  • peugeot - fezsó
Janka kezdi:
  • mamama
  • papapa
  • bababa
Lassan beszélni, és járni fog!!!! :)

Samu újra eszik, lassan két hete. (a kis csillagok meghozták a várt eredményt!!! :) ) Ja, és olyan étvágya van, hogy az hihetetlen, minden étkezésnél dupla adagot eszik meg! :)

Janka próbál mászni, de csak négykézábazik, nem indul el. Ülni ül, ha feültetjük, de magától nm megy még. És végre elkezdett inni!!! Samu is!

:) Vidám, és boldog vagyok!!! :)

2014. július 16., szerda

Néha feladom, és azt mondom kész. Mára ennyi volt a türelmem. Elegem van, hogy mindenki szigrúnak, hülyének, és kemény anyának gondol...
Vagy jobbnak Magát, hoy Ő jobban csinálja.

Samu ma újra nem eszik. Pedig Szombat óta a motiváció bevált, és 4 csillag foszforeszkál Neki éjjel az ágyánál. De ma újra DACOL, se eggeli, se ebéd, csak joghurt golyóval... Ennyi van benne, meg egy kis víz. Minek több? Nem? Egy náthás kisfiúnak semmi sem kell... Ugye? Na Ő ezt hiszi. Akaratoskodik/bömböl/dacol... Ez az új Samu. Éljen. Az, aki ezelőtt nem csinálta.

Janka is taknyos, tegnap végre lejebb raktuk az ágyá, hogy ne essen ki, és mozoghasson benne. Állni akar, Vasárnap fel is állt, meg mégegyszer azóta.:) Lassan itt fog rohangászni.:)
Épp, karámot keresek Neki, hogy legyen helye hol mozognia, és ne kelljen pakolgatni vissza a szőnyegre. Mert ugye mégegy hóyaghurutos kórházas mizériát nem szeretnénk.

Fárasztó, ez az állandó ellenkezés, bömbölés, nem tetszés. Férjem megnyugtatott, ez már így marad. Sose lesz Samu olyan mint volt. Olyan, akivel lehet beszélni, és nem hisztizik/bömböl mindenen.
Najó, ez a mindenen bömbölés erős túlzás, de sajnos nekem mégis így tűnik sokszor.
Ismeritek Samut... Na mostmár nem olyan .:P


2014. július 15., kedd

Anyaság, és dilemmák

Nehéz, néha nagyon nehéz. Megtalálni azt a szituációt, azt az utat, ami mindenkinek jó, mindenki szeretettel tudja fogadni.
Én egy nagyon nehezen változni tudó személy vagyok.Félek minden új dologtól. Tartok tőlem ha máshogy csinálom a dolgokat, mint tegnap akkor "baj" lesz. Legyen szó bármiről. Ilyen vagyok, változnom kell! Mert, a gyerek, a gyerekek, változnak. Napról - napra. DE nem is, hanem akár óráról órára is. Csuda lények! Kis fantasztikus csudák!!!

Nagyon nehezen tudok lazulni, nehezen tudom elengedni a dolgokat. Nehezemre esik azt mondani, hogy akkor ma szabadabb, nyugodtabb leszek/legyek.
Azért, fontos kiírnom magamból ezeket, mert ha tudatosítja az ember, akkor hamarabb eléri a változást... hátha!!! :) Nem adom fel!
Szeretnék lazább lenni!!!!

A másik, ami miatt nehéz, hogy ennyire aggódós, szorongós vagyok, hogy nehezemre esik elengedni dolgokat.
Rettentőnehezemre esik, például az, hogy a nagylegény mostanában ilyen sírós lett. Egyszerűen nem tudok ezekkel a szituációkkal sokszor mit kezdeni. És néha nem sikerül a legjobb megoldást megtalálnom, és sérül a gyermek. Ami ugye tudjuk hogy nem jó. :(

Tehát változni kell! Fájdalmas de kell!!!!

2014. július 14., hétfő

Igen, ma nem volt időm/energiám főzni!

Ilyenkor jön jól, a nagyon utált tartósítózeres műkaja... Amit csak beledobsz a forró vízbe, és 10 perc múlva ehetsz is... Nagggyon utáloooooooom! Nem is én vettem, de most jól jött! :)

Azért remélem délután lesz energiám összedobni valami finomat kiscsaládnak! Mert megérdemlik. 

Főként a kisherceg! Már két foszforeszkálós csillagja gyűlt össze, amit azért kap (este) ha szépen étkezik a nap folyamán. Ezt Szombaton kezdtük - azaz azóta minden étkezésnél evett!!!!  :)

Nagyon szereti a meglepetés ajándékokat.

Mégegy, egy nahyon jó ötletet kaptunk, hogy szerettesük meg a lakáskánkat kisherceggel, találjunk, mindenhol valami kis apróságot, amit a "lakástól" kap. Tegnap megkapta az első ajándékot, egy kinder tojás kisautót. Azóta az a kedvenc!!!

Jányka, meg az állást próbálgatja! :) Tegnap, apába kapaszkodva talpraállt, úgy nézett ki a teste, mint egy szék, aza, még nem egyenes háttal állt. De haladunk, és ami késik az nem múlik! Lassan itt fog szaladgálni Ő is!!! :) 

Már várom.... :P :)
Na, levert minket a nátha a lábunkról.:(

Jánykánk Pénteken kezdte. Szombatn esküvőn voltunk...:) Én Vasárnap óta fújom a nóóózim, fáj a torkom fejem, mára meg a kisherceg lett náthás/lázas...:( 38.8 popóban.:(

Erősen küzdött regel a atea ellen, mert ugye aki náthás annak mézes tea dukál, de nem Ő sírt üvöltött toporzékolt. Végül nurofenes fecskendőböl elfogadta megitta a másfél decit!!!! :) Győzelem.:)
Ebédnél is így ivott teát. Én itattam, Ő evett, közben ettem, pici lányt etettem... Ja, és plzszba telefonáltam is... Kell ennél több funkció?

Most csend van, pihi van. Remélem kisherceg elaludt. 20 perce még ébren volt, szürcsizett. Reggel orrszívás miatt is sírás volt, ebéd előtt, már ügyesen magától jérte, h szívjunk nózit!

Kislányka jobban van. Szinte semmi nem jön a nózijából, fogacska mindjárt kinnt lesz! :)

Egy altatási story Nektek!:

Kisherceget letettem aludni. Jövök kifelé a szobából: "Kicsim nagyon szeretlek!" - mondom csendesen.
"Énis téged, meg akarlak ölelni!!!!!" - szól még utánam. Kapott egy jó nagy ölelést, simogatást, puszit, és alszik csendesen. 

FANTASZTIKUS ÉRZÉS ANYÁNAK LENNI!!!!!:)

2014. július 11., péntek

Ha az ember magáról ír, mindig szépít. Éreztétek már? Éreztétek, hogy nem merünk öszinték lenni? De, komolyan, kivel, vagy kihez? Mert mi tudjuk milyenek vagyunk, illetve, aki mellettünk él, mellettünk van méginkább lát, mégjobban látja ki vagy te.
Ki előtt nem merjük vállalni az igazat magunkról? És miért nem merjük felvállalni, hogy halandó emberek vagyunk telis teli hibákkal. Nem tökéletes, rózsaszín felhők közt csücsülő királylányok, királyfiak.

Érdekes az emberi lét. Izgalmas a gondolkodásunk, a hozzáállásunk a különböző dolgokhoz. Nagyon rejtélyesek vagyunk. Félelmetes az az összetettség, és ismeretlenség amik vagyunk.

Miért írom ezeket? Mert sokszor magamat sem értem meg. Hazudok magamról magamnak, és másoknak. Bemutatva egy szebb, egy jobb embert, aki lehetnék, de nem vagyok.
Ismerős érzés?

Felmerjük vállalni magunkat? Fel merjük vállalni cselekedeteinket mások/magunk előtt? Miért nem? Kitől félünk? Miért van ránk ekkora hatással a külvilág? A mások véleménye? Igen, lehet hogy más jobb, jobban tud szeretni, tisztább, vagy emberibb néha. DE, te akkor sem tudsz más bőrébe belebújni, nem változhatsz át azzá akit jobbnak tartasz. Te te maradsz és ha már eljutottál addig, hogy de jó lenne változni, akkor ez szép lassan de menni is fog!

Azért írtam le ezeket, mert olyan okos tud lenni az ember, főként ha nem róla van szó. Igaz?
Kislegényt, kihoztuk a jól megszokott, 2és fél évig megszeretett közegéből, egy olyan helyre ahová nem akart jönni. Nem is szereti még, nem adtuk még meg a kellő időt hogy megszeresse. Elvettük a pelusát. Ő kérte, Ő kérte az alsó nadrágot, mert a szomszéd nagylegény már ügyesen pisilt, hát Ő is így akart.
Rengeteg dolog változott kisember körül, és mi nézzük, hogy Ő miért lett ilyen DACOS, ÉRZÉKENY, FÉLŐS...
Én meg türelmetlenné váltam. Sokszor nem/vagy nagyon nehezen viselem el, hogy megváltozott.
Pedig, hogy ne tenné? Hogy maradjon ugyanolyan?

Változni kell, vele együtt, és rengeteget szeretgetni, bújni, ölelni!!! -- Ezeket tudom, csak nehéz...:/
Sziasztok!

Úgy látom olvassák a blogot, csak azt nem tudom ki... :P Az oldalaktivitásán látszik, hogy a tegnapi  bejegyzéseket is többen olvastátok. Örülök neki!

Kemény időszak előtt/alatt/közepén állunk. Nagyon nehéz próbáink vannak kislegénnyel. Tényleg minden étkezés sírással, nemezéssel telik. Inni, na azt meg minek... Tej termék tegnap is kipipálva, ma is... Na persze nem a napi fél liter, de, azért valami. Tegnap puding formájában kanalazta a tejet, és sajtot is evett, ma meg gyümölcs levest evett. Illetve tegnap spenót volt, amiben ugye tejföl van... :) Tehát volt "rendesen" tej bevitel... :) Muszáj minden apróságnak örülni, máshogy nem megy.

A kiscsajom fogzik, keményen. Sajna tegnap valószínű rá is fázhatott, mert mára elkezdett taknyozni, egyenlőre nem vészesen, de engem már zavar. Az orrszívók, még nem kerültek elő költözés óta, így szép nap elé nézünk... Kellenek azok az orrszik na.... :)

Én?
Én egyre fáradtabban, na nem a szó szoros értelmében, maert gyönyörűen alszik, a két gyermek, hanem a vitákba, huzavonákba fáradok el. És, Hétfő óta abba, hogy csak reggel kávézom, délután nem iszom meg a fekete löttyöm.:) Haladás. Hátha, ezt hosszú távon tudom csinálni, és sikerül kicsit leszoknom erről a szenvedélyről.:)

Amúgy ez a "vidéki élet" tisztára megváltoztat. A levegő csodás, mintha falun lennénk, vagy épp nyaralnánk... :) Még most sem hiszem el, hogy ez a mi lakásunk, és mi itt élünk.:) A változásom meg abból áll, hogy rengeteget kezdtem el enni. Ami annyira nem jó, de állandóan ennék. Illetve, így hogy itt a kert tisztára belustultam, s aig dugom ki az orrom sétálni. Pedig, pedig.
Na jó a héten 3* kinnt voltunk, ebből 2* apa elé mentünk ki, és 2* sétáltunk is. Jó, kis emelkedők vannak.:)

Van is egy vicces történetem a sétánkról:
Apa egyik délután ráült a biciklijére, hogy fiával együtt biciklizzen.:) Tetszett is nagyon a legénykének. Másnap mondom, gyere, menjünk ki apa elé, a kapuhoz, várjok ott, míg hazaér. Egy biciklis közelített, nézem ki az, köszönünk egymásnak, itt az a szokás.:) Novák Péter volt...:) Legényke: apa,apa...:) É integetett utána. :) Mosolyogtam, egyet, és mutattam, hogy apa ott gyalogol felénk.:)

Ugye, hogy  kombinálnak? Az, Ő apja tegnap biciklizett, akkor a bácsi, aki a biciklin ül, az az apukája.:)

Szép napot Nektek!!!!
Mosolygósat még ebbe a borult időbe is!

2014. július 10., csütörtök

Na mégegy:

Mióta elköltöztünk, új konyhám lett, igazi amerikai konyhás, nappalival. Együtt bandázunk a gyerekekkel, míg én főzök, addig Ők a lábam alatt szaladgálnak.... :P Jó mi?

Na, gondoltam többet fogok főzni, több időm lesz rá...
Igyekszem, maradjunk annyiban, hogy rajta vagyok az ügyön. Mot mégjobban, mert ugye a nagylegény evősztrájkol. És így jobban kell Rá figyelnem.
A lényrg, hogy találtam, egy fantasztikus oldalt, ahonnan bögrés recepteke lehet leszedni. Így nem kell annyit filózni, mit is csinálhatnék, és az a micsoda mennyi dőmbe telik.

A héten főztem már:

  • bögrés pille fánkot
  • sajtos virslit.... - időhiány :P
  • desszertnek: pudingot
  • spenótot/kemény tojással
Ja, és utóbbi időbenházifagyi gyrtóvá váltam. Kétfélét készítettem eddig, egy 85%-os csoki fagyit, és a kedvencet, ami pikk - pakk elkészül az a citrom fagyim. Rettentő könnyen elkszül, nagyon finom, és nagyon olcsó.:) És legalább tudod mi van a fagyiban.:)

Remélem sikerül aktívabb főzőkisasszonnyá válnom!!!

Puszi Nektek!
Sziasztok!

De rég is írtam már ide. Most elérkezett az idő.
Na: kicsit beszámolok. Elköltöztünk, egy fantasztikus kertes lakásba. A hova az titok :P. Aki ismer, tudja hova.
Nagyfiunk már nagyon nagy... 2 év, és 8 hós... Lassan 3 éves... Hogy szaladaz idő. A kicsi lány, pedig már nem isolyan pici.Ő is már 8 hónapos.

A legényke változott sokat.... Mióta itt vagyunk mégtöbbet. Képzeljétek, lekerült a elenka, 2 hete, és alsónadrágban nyomja.:) A nagy dolog, meg újra peluba történik, node sebaj. A szomszéd kisfiú nagyon jó hatással volt rá, hogy látta, hogy kell pisilni... :)
Amiben változott még. Rettentő érzékeny lett a lelkem. Sajnos sokat sír, ha baj van avval kezdi, ahelyett, hogy megmondaná mi zavarja.
A másik, nem hajlandó meginni a reggeli/esti tejet... 1 hete... Azóta az étkezések elött/alatt/után is nagy harcokat vívunk. Nem mondanám hisztinek, (van ami kő kemény hiszti) de a legtöbbje dacoás, ellenkezés, a NEM - ek próbálgatása.
Na, nő a gyermek, és próbálgatnia kell a szárnyait, határait. Értem én ezt. Én meg beleőszülök :)

A kisasszony növöget. Mászik, lassan állni szeretne. Vele 3 hete átszoktunk a napközbeni 1* - i alvásra. De akkor 2-3 órákat alszik :)
Jön a foga, keményen tör... Remélem mostmár nem sokára tényleg kibújik.:) Ő is kis életvidám egyéniség, aki szereti, ha hordozzák, szereti, ha babakocsiban van, de szeret Ő bármit, csak kapja meg.:) Hangja incs sok, vagyis gagyarászik bababa, dadada, kekeke, és egyebek, de sírni, csak keveset. Inkább most csak a foga miatt.

A kertet szeretjük. De nem is, hanem oda vagyunk érte!!! Ha tehetjük, és az idő engedi, akkor egész délelőtt, és délután is vacsoráig kinnt vagyunk.:) A fiúk élvezik, a lányok is.:)
Új szokásunk lett a teraszon reggelizni/vacsorázni, Nagylegény is szívesebben eszik ott, a kis asztalkájánál, a kis székén. Mert kapott ám, saját kisasztalt, és kisszékeket. Ami csak az Ővé!!!

ÓÓÓÓ, és a kedvencemről nem is írtam, kaptak a gyerekek, egy falat, ahová rajzolhatnak. Kréta falat, ahová fali krétával tudnak rajzolni. Szereti Manó, illetve Apával szoktunk üzengetni rajta! :)

Na most ennyi, aztán még jövök!