Sziasztok!

De rég is írtam már ide. Most elérkezett az idő.
Na: kicsit beszámolok. Elköltöztünk, egy fantasztikus kertes lakásba. A hova az titok :P. Aki ismer, tudja hova.
Nagyfiunk már nagyon nagy... 2 év, és 8 hós... Lassan 3 éves... Hogy szaladaz idő. A kicsi lány, pedig már nem isolyan pici.Ő is már 8 hónapos.

A legényke változott sokat.... Mióta itt vagyunk mégtöbbet. Képzeljétek, lekerült a elenka, 2 hete, és alsónadrágban nyomja.:) A nagy dolog, meg újra peluba történik, node sebaj. A szomszéd kisfiú nagyon jó hatással volt rá, hogy látta, hogy kell pisilni... :)
Amiben változott még. Rettentő érzékeny lett a lelkem. Sajnos sokat sír, ha baj van avval kezdi, ahelyett, hogy megmondaná mi zavarja.
A másik, nem hajlandó meginni a reggeli/esti tejet... 1 hete... Azóta az étkezések elött/alatt/után is nagy harcokat vívunk. Nem mondanám hisztinek, (van ami kő kemény hiszti) de a legtöbbje dacoás, ellenkezés, a NEM - ek próbálgatása.
Na, nő a gyermek, és próbálgatnia kell a szárnyait, határait. Értem én ezt. Én meg beleőszülök :)

A kisasszony növöget. Mászik, lassan állni szeretne. Vele 3 hete átszoktunk a napközbeni 1* - i alvásra. De akkor 2-3 órákat alszik :)
Jön a foga, keményen tör... Remélem mostmár nem sokára tényleg kibújik.:) Ő is kis életvidám egyéniség, aki szereti, ha hordozzák, szereti, ha babakocsiban van, de szeret Ő bármit, csak kapja meg.:) Hangja incs sok, vagyis gagyarászik bababa, dadada, kekeke, és egyebek, de sírni, csak keveset. Inkább most csak a foga miatt.

A kertet szeretjük. De nem is, hanem oda vagyunk érte!!! Ha tehetjük, és az idő engedi, akkor egész délelőtt, és délután is vacsoráig kinnt vagyunk.:) A fiúk élvezik, a lányok is.:)
Új szokásunk lett a teraszon reggelizni/vacsorázni, Nagylegény is szívesebben eszik ott, a kis asztalkájánál, a kis székén. Mert kapott ám, saját kisasztalt, és kisszékeket. Ami csak az Ővé!!!

ÓÓÓÓ, és a kedvencemről nem is írtam, kaptak a gyerekek, egy falat, ahová rajzolhatnak. Kréta falat, ahová fali krétával tudnak rajzolni. Szereti Manó, illetve Apával szoktunk üzengetni rajta! :)

Na most ennyi, aztán még jövök!