Sziasztok!

Na az éjjelünk elég szar volt, dehát magamnak csináltam ám. A kiscsaj ébredt, mér ne ébredt volna 5 hetes ez a dolga. Éjfél előtt már enni kért, aztán meg 3 óránként. No, én meg bedurciztam, mérges lettem rá... Érted? Mérgesnek lenni egy 5 hetets gyerekre mert enni kér. Nem normális dolog, de én nem is vagyok az, tehát így érthető.
Amúgy kifejtve azért bosszantott ez a gyakori evés, mert eddig olya nszépen bírta egyig, fél kettőig, hogy nem értettem most miez a korai kelés. Aztán tudtam, hogy ezek után 3 óránként lesz ébredés. Be is tartotta szépen. Mint az óra ütés, 3 óra múlva kelt is.
Kiscsaj más mint Samu volt. Evés/alvás témában biztos. Ő eszik szépen 100 grammokat. Samu 40-80 közt mozgott. De alvásban meg Samu volt "ügyesebb". Ő éjjel nem nagyon kelt. Bár apája azt mondja, hogy sokat dolgozott Samuval, hogy éjjel aludjon. El is hiszem Neki, mert én felejtek. Engem a babaszag, az apró kezecskék, dundi pofi és miegymás magába bolondított. Így jártam. Szerelmes vagyok újra. És mostmár 3 emberbe. Kezdődött (és még nagyon is tart) apával, aztán jött Samuboy, most meg a kicsi Janka. Odavagyok mindükért!
Ja, amúgy én vagyok az aki mindentől fél, a változástól az újtól a MINDENTŐL. Mert az új az rossz, mert az úgy marad, változtatni meg nem ér mert az csak rossz lehet... Így nevelj gyereket... Nem egyet kettőt... Nehéz, nehéz, de gyönyörű.