Sziasztok!

No, fiúk lányok kissé borús volt a tegnapi napunk, vita veszekedés. Ami a gyerkőcökön is látszódott.
De, nap végére Sámuel nagyfiúnk tudott pohárból inni. Sári néni megtanította. Nem akárhogy, ahogy e "először sikerült innia, onnantól már le se akarta tenni a poharat. Tehát nagyon kis ügyi volt.

Na most figyeljetek, ez vagyok én. A napom legnagyobb problémája miből állt. Abból, hogy a 25 hónapos nagyfiú a kedves autót ismételgeti "pirosautóóó, kékautóóó, kukásautóóó, etc.." Engem, meg elég hamar kihoz ez a sodromból. Ilyen egy igazán "jóó" anya. Egyetértetek? Én nem. Holnap türelmesebb leszek. Határozom el mindennap, aztán nap végére elbotlok, és kiakadok. Így megy ez egy ideje, és valahogy napról/napra semmi változás nincs.

Na a másik. Én én én, reggel ébredés után ülök az ágy szélén, és bánatosan mondom apaférjnek: "ennek a lánynak nem fog bejönni az álometetés, mert elég Önfejű hozzá." Megjegyzem Éjszakánként egyszer, vagy kétszer kelek Hozzá, 15-20 percre. Tehát ez is mutatja milyen kitartó vagyok az éjszakázásban. Újra büszke lehetek magamra. Vagyok is... Van mit változnom, nem keveset...