Jól eltűntem egy ideje. O ennek sok oka van. Apa 20.-a óta itthon van. Ami királyság, mert nagyon jó együtt lenni, illetve nagy segítség! Emellett inkább pihentünk, és élveztük, hogy együtt a család!
Képzeljétek Dec. 19.-e óta terpeszpelust hord a kis asszonykánk. Amitől eleinte nagyon ódzkodom, de mikor láttam, hogy nem viseli meg, tud benne létezni elfogadtam, és szívesebben adtam rá. Éjjel-nappal rajta kell hogy legyen, mert diszplázia a drágám. Jan. 6.-án megyünk dokihoz vissza akkor dönt, hogy kell-e Pavlik kengyel, vagy nem... Bízom benne, és drukkolok hogy ne keljen. Ettől a kengyeltől még a hideg is kiráz. :( Amúgy meg szépen tornáztatjuk, és terpesz-pelusozunk...
A nagyfiúnk meg egy tünemény kistündér! Nagyon ragaszkodós bújós lett mióta Janka van. Ez rettentően feltölt engem, és nagyon jól is esik. Ha össze is veszünk, következő pillanatban jön, és ölel át.
Ha megyünk valahova, és apával jön le a kocsihoz, már fent kérdezi apáját, hol van anya? És, két éves létére olyan szépen, folyamatosan beszél! Persze sokmindent a saját kis nyelvén! "Megyünk boltbába" "Játszunk a tomibóval." --dominó...:)
Édes mindkét gyerkőc, én meg élvezem, hogy az anyjuk lehetek. Most is horpaszt a fiú a szobájában, apa meg a lányával az ágyunkon. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése